holographichomos

Café au Lait

Yaoi One shot

Szereplők: Minhyuk x Jeonghan (Minhan, Jeonghyuk) - MONSTA X, Seventeen

Műfaj: Fluff, Slice of life, Egyperces

Korhatár: -

Tipegő korom óta könnyedén vettem észre az engem körülvevő dolgokat és a legkisebb változásokat is. Legyen az egy apró repedés a hidegtől párás ablakon, egy rés az ajtónál, amin keresztül beláthattam egy másik szobába, vagy egy orcára hullott szempillaszál. Másoknak lehet, hogy jelentéktelennek tűntek ezek a mindennapi dolgok, számomra mégis mindez olyan lenyűgöző volt.

Miután elvégeztem a főiskolát, hezitálás nélkül megnyitottam saját kis kávézómat. Néhány évbe beletellet, mire annyi pénzt gyűjtöttem össze, hogy ezt a nekem kedves helyet sajátomnak tudhassam. Középiskolás koromban is dolgoztam már kávézókban, ezért szerettem bele ebbe a szakmába. Nem csak azért, mert imádtam a kávé összes aromáját, hanem az elégedett arcok láttán folyamatosan arra törekedtem, hogy jobbnál is jobbat készítsek.

Más és más emberek vettek körül nap, mint nap. Mindegyiküknek az ízlése valamelyest különbözött a másikétól. Viszont én pontosan meg tudtam mondani milyen ember az illető, pusztán a választása alapján. Akik kapucsínót rendeltek tőlem, mind fantáziadús és ösztönzött emberek voltak, kik megszállottan űzték kedvenc tevékenységeiket. Javarészt eszpresszót rendelt minden olyan ember, akik jó erősen szerették a reggeli felüdítő meleg italt. Szorgosak, igazi vezetők, s néhanapján ugyancsak mélabúsak.

Egymagam vezettem ezt a kicsi üzletet. Időnként a pult mögött sertepertélek, hol egy újabb csészét rakok a kávéfőző alá, hol egy asztalt törlök le, hol pedig a bolt előtt sepregetek. Hajnalban szoktam kinyitni, egészen kora délutánig. Nem tartottam jó ötletnek, hogy az emberek este koffeinnel lássák el szervezetüket, hisz a nap vége köztudottan a pihenés és a szórakozás ideje.

Csendes és nyugodt életet éltem egészen addig, amíg ez a különleges személy meg nem jelent az életemben. Tisztán emlékszem arra a hétfő reggelre, amikor az ajtó feletti csengő jelezte egy újabb vendég érkezését. Egy fél pillantást vetettem a bejárati ajtó felé, viszont ő gyorsabb volt, és előbb sikerült elkapnia tekintetemet. Hosszú haját lófarokba kötötte, így csak egy pár tincs keretezte arcát, ami meglehetősen nőies volt. Szemet gyönyörködtető látványa egyből magával ragadott.

Széles mosollyal az arcomon vettem fel rendelését, miközben füleimet csiklandozta, kellemesen lágy hangjával. Egyik kedvencemet rendelte, méghozzá egy finom tejeskávét, amit én csak café au lait-nak neveztem. Bár nem igazán beszéltem franciául, elegánsnak tartottam ennek az elnevezését.

Megkértem, hogy foglaljon helyet egy asztalnál, amíg elkészítem az italát, ő pedig egy bájos mosollyal ajándékozott meg, mielőtt hátat fordított volna. Az egyik kávéfőző alá helyeztem be a merőkanalat, aminek tartalmát kézileg szoktam ledarálni. Megállás nélkül csak a csészét néztem, ami semmi perc alatt a tetejéig megtelt. Mindössze eszpresszó, meleg tej és egy kevéske hab kellett egy remek café au lait-hoz. Ezt a kávéfajtát évekig tanulmányoztam, azon belül is a latte formáját. Hogyan öntsem legtetejére a meleg tejet, hogy aztán egy kiskanállal apró mozdulatokat ejtsek a hab felszínén, ezzel egy mintát alkotva.

Ismét egy pillantást vetettem újonnan jött vevőm felé. Megpróbáltam kitalálni, hogy milyen ember is lehet ő. Azt sugallta testbeszédével, hogy nyugodt ember, aki egyszerűen élvezi az életet. Ahogy arcát enyhén oldalra fordította, az ablak mellett elmenő járókelőket nézte. Így már megértettem, hogy milyen mintával díszítsem kávéját. Egy utolsó suhintás, és már vihettem is ki az asztalához.

- Meghoztam a tejeskávéját – tettem le elé a fehér csészét. De még mielőtt beleivott volna, a kávé fölé hajolt. Arcára gyengéd mosoly húzódott, szeme sarkában apró ráncok jelentek meg, ezután rám nézett.

- Nagyon szép lett. Igaz az, hogy az ember természete szerint rajzolja a mintákat? Miért ezt választotta? – én pedig csak elmosolyodtam.

- Abban a percben, amikor belépett ide, a szívemben egy vörös tulipán nyílott ki.

Megjegyzés: Sosem ittam még kávét.

Címkék: Egyperces, Jeonghan, Jeonghyuk, Minhan, Minhyuk, Oneshot, Os, Slice of Life, Yaoi

6 comments

Give me love like him

Yaoi One shot

Szereplők: Woozi x Joshua (Jiji) - Seventeen

Mellékszereplők: S.Coups x Jeonghan - Seventeen

Műfaj: Smut, Angst

Korhatár: +18

Szem: Először is köszönöm, hogy rákattintottál erre a történetre, ami a legelső yaoi történetem. Hosszas töprengés és információ kutatás után, megalkottam ezt a novellát, ami a személyes érzéseimből és emlékeim egy részéből született meg. Give me love című számból kaptam inspirációt, Ed Sheeran-nak hála. Remélem tetszeni fog és segítesz fejlődésem hosszú útjának felépítésében.

Egy jó ideje már annak, hogy két szobatárs egymással osztotta meg életünk minden meghitt s fanyar pillanatait. Mindketten tisztán emlékeznek arra a bizonyos napra, amikor ebbe, a viszonylag apró lakásba költöztek, ahol hónapokat töltöttek már el egymás hátán. Feltétlenül attól, hogy személyiségük, viselkedésük, kinézetük, ezen felül ízlésük cseppet sem egyezett meg, valamiben mégis hasonlítottak egymásra. Jihoon és Jisoo egyaránt szerelmesek voltak. Nem egymásba, nem is a másik családtagjába. Egész egyszerűen a baráti körükben szereplő két okvetlenül szemet csillogtató fiatalemberekbe. Ha csak arra a számukra különleges emberre gondoltak, a szívük menten kihagyott egy páratlan ütemet. A fantáziájuk mozgolódásba kezdett, és arcukon az öröm vonásai jelentkeztek.

Ezúttal viszont nem így volt. Amíg Jisoo rászokott a dohányzásra, és a sok üveg tequila tartalma folyt le torkán, addig a kisebbik teljesen beletemetkezett a munkájába. Lehet, már hetekig ugyanaz a kép pergett le előttük, miszerint így futnak el mellkasukat hasító fájdalom elől. Jisoo, aki sosem nyúlt alkohol után ezidáig, most már hű barátjának tekintette a másfél literes vörösbort, az ízletes mexikói szeszt és a keserű whiskey-t. Azzal, hogy esténként torok mennyiséget ivott, a szenvedését próbálta elmosni, alkohollal vegyíteni. Jihoon a másik oldalon már napok óta nem lépett ki dolgozószobájából, és napfényt sem látott már hosszú ideje. Eleve fess fiatal volt már gyönyörű hófehér bőrével, viszont a vitaminhiány jóval lefakasztotta őt. Az éhség, szomjúság nem kerekedett felül a gondolatain, amik folyamatosan munkára késztették őt. Mondhatni, hogy testben mindketten a kollégiumi szobában voltak, de legbelül már lelkileg kikészültek. Mostanában, pedig még jobban vágyakoztak.

Jisoo az ajtófélfának dőlve szívta el ma már harmadik csík cigarettáját, ami még nem haladta meg a napi mennyiségét, a 7 szálat. Szájához emelte és jó nagyot szívott belőle, majd annak hamvait füst formájában küldte a légkörbe. Szemeivel követte, ahogy az továbbszáll a fedett helyiségből, a kinti szabad ég felé. Szeretett volna ő is ilyen gondtalan lenni, mint az az égéstermék, aminek már színét sem látta. Hidegen hagyta, hogy ezekkel mérgezi a szervezetét, csak, hogy továbbléphessen. Váltakozott a horizont, ahogy az ő gondolatai is egyre jobban távolodtak el ebből a kietlen világból. Eltelt már egy év, amióta nem tudhatta magának azt az embert, akivel az egész életét akarta leélni. Még most is tisztán emlékezett arra a napra, amikor egy előadáson helyet foglalt mellette. Hirtelen jött, mint a szél fuvallata, nem számított arra, hogy valaha találkozni fog egy hozzá hasonló jelenséggel. Vállig érő, hosszú haját egy kézmozdulattal söpörte félre, felfedve gyönyörű arcát. Akkor érezte először, hogy igazán szerelmes, amikor magának tudhatta a szemrevaló férfit, Jeonghant.

Jihoon folyamatosan görnyedt háttal hajolt a papír felé, elhangoztatta tolla heves kattogását. Verejtéke egyfolytában gördült le arca két oldaláról, csakugyan, mint könnycseppjei, amik lefelé hullottak, eláztatva a teleírt papírt. A tinta elkeveredett sós nedvével, foltokat hagyva azon lapjain. Ingerült volt ezúttal is, csakhogy elrejtse gyenge természetét a világ elől, akik magabiztos énjét ismerték. Ennyi idő után sem tudott neki megbocsátani, még mindig a szeme előtt játszódott le az összes közös emlékük. Párat még ma is újra átélne, amíg a másik felét legszívesebben elégetné teljes mértékben. Még csak gimnazista volt, amikor a folyosón véletlen nekiment, akkor még ismeretlen kedvesének. A földről felülve ő egy segítő kezet nyújtott, hogy felállíthassa a másikat. Az ilyesfajta találkozások mind a véletlenre alapultak, megbánást hagyva maguk után.

Ismételten szívott egyet már hamuban elenyésző cigarettájából, mikor hirtelen kezek fonták össze hátulról derekát. Szorosan, amennyire csak tudta, fejét az idősebbik ingjébe fúrta. Jisoo tisztában volt a szándékaival. Hüvelyk- és mutatóujját az alacsonyabb fiú állaira helyezte, így közelebb tudva magához egy csókban forrtak össze ajkaik. Rövid csókra sikeredett, mivel a kisebbik ennél többre vágyott tőle.

- Szeress engem úgy, mint ő – ejtette ki ezeket a szavakat. Hívogatta őt újból megszokott alvóhelyükre, amit már régóta nemcsak alváshoz használtak, hanem szórakozásként is. Az idősebb egy félmosolyt villantva arcán karon ragadta őt és elhúzta oda, arra a helyre, ahova a másik vágyott. Az ágyhoz érve Jihoon lefeküdt középre és hagyta, hogy azt tegye vele a másik, amit mindketten kívántak. Jisoo lassan kigombolta egytől-egyig ingjének összes gombját, ami felfedte fehér mellkasát, alatta kidolgozott teste virított. Csupasz felsőteste miatt a hidegtől rezzent össze, ami a kinyitott ablak miatt adódott. - Mit teszel most? – kérdezte félig kinyitott szemmel, amikor is Jisoo az arcához közel hajolt. Szemeiből a tűz lángjai tükröződtek vissza, vággyal telítve. Jihoon már azelőtt is nagyon csodálta azokat, amik gyönyörűen íveltek voltak.

- Csak érezni akarom az ajkaid izét – fordította el enyhén arcát, és száját az övéhez tapasztotta azon pillanatban. A fiatalabbik megadta neki az engedélyt, beengedte őt, ahol nyelvük szenvedélyes táncba kezdett. Néhol durva volt, amikor is már levegőhiányban szenvedett, mégsem hagyta abba. Az idősebbik bal karjával támasztotta meg magát fölötte, míg jobb kezével mutatóujját lassan lehúzta a másik testén, aki minden érzékeny pontnál halkan sóhajtott most sem megtörő csókjukba.

Mindketten élvezték egymás kényeztetését, ami egy időre elfeledtette velük a keserű valóságot, amely ezen a szobán kívül játszódott le. Egy kissé eltávolodtak egymástól, hogy levegőhöz jussanak, ekkor Jihoon kikapcsolta az idősebbik övét, majd megszabadította őt szűk nadrágjától. Ahogy sejtette, már javában kezdett felegyenesedni nemi szerve, pedig még csak most kezdték el ezt az egészet, majd egy huncut mosoly vándorolt arcára. Nem hazudtolta meg magát, tetszett neki a látvány. Jisoo ellentétben vele nem volt ilyen óvatos, olyan gyorsan lehúzta a másik nadrágját, bokszerével együtt, hogy ő csak ámult hevessége miatt.

Meg sem várva a kisebbik reakcióját újból egy csókot kezdeményezett, amíg lent ujjait már javában kézimunkára fogta. Először lassan eggyel kezdte őt izgatni, körkörös mozdulattal, ami eleinte Jihoonnak nagyon kellemetlen volt. Könny gyülekezett szemében, ahogyan a következőt is magában tudhatta, felgyorsítva ennek a tempóját. Késznek érezte már magát a kisebbik, ahogy megtörte csókjukat.

Jisoo levette fekete bokszerét és a szoba valamelyik sarkába hajította azt. A másik bejáratához helyezte hímvesszőjét, amit eleinte csak makkjával simogatott, végül beléhatolt. Jihoon arcáról újra könnycseppek gördültek lefelé a hirtelen ért fájdalomtól. Hatalmas nyögés távozott ki ajkain keresztül, ahogy kihúzta és betolta hímvesszőjét, egyre mélyebbre és mélyebbre menve benne. Jihoon a kisebb fájdalomtól körmeit a másik hátába mélyesztette, tüdeje csakúgy kapkodott a levegőért, abban reménykedve, hogy ez enyhíthet rajta valamennyit. Jisoo eközben édes szavakat suttogott bal fülébe, amitől egyre csak közeledett a gyönyör felé.

- Szeress engem, szerelmem – súgta tisztán és érthetően, amitől Jihoon határához közeledett. Egy utolsót lökött rajta az idősebbik, amitől sikerült egyszerre elérniük a kiteljesülés csúcsára. Jihoon hímvesszőjéből is folyadék távozott, ami ellepte az egész alsó testét, összekoszolva a frissen mosott lepedőt. Az idősebbik kihúzta magát a már kifulladt fiatalból, aki még mindig megszeppenve feküdt egyhelyben. Az ingjére hullott könnycseppek azt mutatták, hogy megint máshol járt, valahol a múltban előidézett hasonló jelenetben. Rég volt már, de még ugyanazt érezte Seungcheol iránt. Izzadt testéhez hozzátapadt ingjétől megszabadult, azt ő ugyanúgy a földre hajította, és oldalára fordult.

Jisoo felült az ágy szélére és már indulni készült, amikor a másik váratlanul megragadta a karját és visszahúzta őt maga mellé. Ahogyan belemélyesztette körmeit karjába, éreztette vele, hogy szüksége van most rá. Maradásra kényszerítette őt.

- Ne hozzak valamit? – szeretett volna minél többet gondoskodni erről a fiúról, amennyit csak lehetett. Mert látta, hogy csak együtt tudják ezt átvészelni. Habár Jihoon még egy cseppet sem sejtette, hogy ezzel bebizonyította, Jisoo sokkal többet jelent neki egy kielégítő partnernél.

- Nem, én csak szeretnélek átkarolni – fejezte be ennyivel. Az idősebbik felvette a földre hullott takarót és betakarta magukat, mielőtt lefeküdt volna mellé. Jihoonból továbbra is könnyek rengetegjei szöktek ki, amiken látszott, hogy nem fognak elmúlni egyhamar. Jisoo egy halvány csókot nyomott a fiatal homlokára, amitől ő megborzongott, de folytatta a szipogást ezután is. - Azt mondtam, hogy elengedem, de akkor miért… miért? – nézett bele könnyes szemmel Jisoo sötét íriszeibe, ami a szoba félhomályában csillogó feketének látszódtak. Jisoo nem szólt semmit, csak átkarolta őt és mellkasához húzta nála alacsonyabb barátját. A szipogás korántsem múlott el. Kínlódása az ő és Jisoo volt szerelmének a következménye volt.

Nem várt esemény volt az, amikor Seungcheol közölte vele, hogy Jeonghannal van együtt. Számtalanszor bocsánatot kért már tőle, amiért a tudta nélkül ő már mással volt. Bevallotta, hogy hibázott, a barátságáért esedezett, de Jihoon nem adta meg a második esélyt. Önzően úgy gondolta, hogyha nem lehetnek együtt, egy párként, társakként, akkor máshogy nem kell neki. Gyűlölte, de mindeközben halálosan vágyott a másikra, akit néha Jisoo személyében látott meg. Viszont ugyanaz sosem lehetett, csak egy másolat, ami a szükségleteit csökkentette, de lelki betegségét begyógyítani sose tudta.

Egymáshoz bújtak, hogy megváltozhasson minden. Egyedül csak az idő tudott segíteni rajtuk, viszont ők már a feledés és a megbocsátás köves útjára léptek. A szerelem, mint szó, lehet a legszebb és egyben a legfájdalmasabb dolog ezen a földön, amit teremtettek, amikor is a boldog emlékek, mint például az első randevú, vagy az első közös csók csattan el. Megismétlődnek ezek a páratlan és különleges dolgok egy időközönként, ami továbbra is csodálattal tölti el a lelkünket. Azonban ennek az ellentéte, a keserves és szívet szorongató hasogatás, ami egy szakítással eléri a hatását. Nem fájhat jobban másnál, csak attól az embertől, akit igazán szerettünk.

Az idősebbik megvárta, amíg a fiatalabbik továbbra is könnyes szemmel álomba nem merült. Sok ideje már annak, amióta utoljára aludt és magának tudhatta a pihenés fogalmát. Jisoo egy tincset vitt el a másik arcából, amitől egyből volt szerelme, Jeonghan arcképe lebegett előtte. Mindig is csodálta és imádta a szép, selymes és hosszú haját, aminek érintését soha nem fogja elfelejteni. Még az ő érzései is a felszínre törtek és egy darab könnycsepp formálódott szeme sarkában. Talán csak el kellene őt engednie egyszer s mindenkorra.

4 comments